A fülkeforradalom elhozta az adóforradalmat is. Minden héten kiigazítások és új adók jelennek meg. Tervezni lehetetlen, hiszen a gazdasági kormányzásnak sincsenek tervei. Veres János elégedetten hátradőlhet: lám, vannak még hű követői.

Már kéthetente van egy újabb adó. Annyi adónk van már, hogy azt még maga Matolcsy sem tudja kiszámítani, nemhiába ez Európa legversenyképesebb adórendszere: “Az 58 kisadót tavaly 48-ra csökkentettük, majd az év végén ismét 54-re emelkedett az adók száma. Most hét adónemet megszüntetünk és három új adót bevezetünk, így 51 adó lesz, héttel kevesebb, mint 2010-ben volt”.

Tudtad követni? Nem baj, nem vagy egyedül.

Tervek jönnek, adóötletek mennek, az adóváltozások lényege mindig az, hogy még többet, még többet. De mire?  Sokszor azért kell új adót kivetni, hogy az azzal foglalkozó hivatal költségvetését fedezni tudja: kamarai tagdíj, élelmiszerlánc illeték, szabálysértési illeték, NAV-duzzasztás, hivatali informatikai-fejlesztés, így tovább.

A rendszer pedig csak egyre bonyolódik. Minden hónapban van egy új adó, aminek a felügyeletére létrehoznak egy hivatalt, aminek az ellátására újabb adókat kell kivetni, és így tovább. Matolcsy büszke rá, hogy pár adóötletét mások országok is átvették.

Lassan gazdaságtörténeti kutatólaboratóriumot csinál az országból, és ötleteinek töredéke működőképes a többivel, és az állandó változtatásokkal pedig a gazdaság alapját, a kiszámíthatóságot és a bizalmat húzta le szinte nullára.

Nem kérnénk sokat miniszter úr, csak azt hogy hagyja abba az állandó ötletelgetést, és teremtsen egy kiszámítható gazdasági környezetet. Olyat, ahol nem kell annak örülni, hogy legalább minimálbérre bejelentenek, és nem a fizu egészét kapom borítékban. Olyan rendszert, ahol nem kell vállalkozóként állandóan az adminisztrációval bajlódni, mert minden adóval hatványozódik a papírmunka.

Ha ez nem megy, akkor nem kell erőltetni. Nem vagyunk kísérleti egerek, hogy rajtunk próbálja ki az adóügyi agymenéseit.