Éljen május elseje! Éljen meg, aki tud. Nem tudsz? Nem vagy egyedül, mások se. Minden 100 forintodból minimum 48 forint megy el arra, amit úgy nevezünk, Magyar Állam. Ami elvileg a miénk. De inkább a politikai elité és a velük szövetséges eltartottaké. Mi meg csak melózunk, vállalkozunk, fizetjük a brutális adókat, amikből minden egyes áldott nap van egy új.

Te is tudod, mindenki tudja, a magyar politikus a tőlünk beszedett magas adókat rosszul költi, mit rosszul, szórja egyenesen bele a vakvilágba, raklapszámra égeti elfele a húszezreseket. A számlát viszont mindig Te meg Én álljuk. Mi álljuk.

Mi fizetünk, de a műsor az eltartottakról, az eltartottaknak szól. Legyen ingyen békávé, meg máv, meg ingyen kórház, meg gyógyszer, meg ingyen egyetem, legyen ingyen a sör, meg legyen ingyen minden, amiért neked már meg kellett fizetned. Megfizetted már a magadét, de azt követelik tőled, fizesd másét is. Megfizetsz!

A magyar politikus az eltartottakat ölelgeti nagy-nagy kebelére. Azok szavaznak rá, hát azokat puszilgatja a lakossági roadshown meg a nyugdíjasklubban. Csak a cehet pedig mi, adófizetők álljuk. És kurva nagy a számla, kurva nagy a lehúzás minden szinten.

Hogy lehet az, hogy Európában a második legtöbbet a magyarok dolgoznak, de a fizetésünk csak az uniós bérek harmada? Hogyan lehetséges ez?

Rém egyszerű. Itt lebzsel velünk százezernyi, évtizedek óta dologtalan, felesleges bürokrata, többszázezer eltartottságra berendezkedett társadalmi parazita, többtízezer álroki, ezernyi korai nyugdíjas, alkoholista rendőr meg katona, és milliónyi nyugdíjas, akinek egyetlen dolog fontos: a kádári szocializmus a nyugdíjemelés, akkor is, ha nincs rávaló.

Ilyenkor a magyar politikus - csak hogy jót tehessen végre már szeretett népével és kedves barátaival - teker egyet az adórendszeren és hitelt vesz fel jó drágán, azt lesz, ami lesz, boldogság van meg nyugdíjemelés, plusz puszira vett szavazat.

Miből élnek hát az eltartottak?

A Te adódból. Minden második órád, amit Magyarországon ledolgozol, azt nem magadért dolgozod. Dolgozol, sokszor a családodtól, a gyerekedtől, vagy a haveroktól veszed el az időd, és minden ledolgozott második órád ellenértékét nem te kapod meg. Ez egy baromi rossz üzlet. Sokba van nekünk ez az ország, sokba van ez a rengeteg eltartott dologtalan.

Eközben minden politikus - a sokat vágyott demokratikus összhang! - az eltartottaknak muzsikál, mert a magyar politikus tudja: az inaktívaknak pénzkérdés a Magyar Állam, onnan jön a juss, ezért szavaznak, mint a katonatiszt. Te meg fizetsz, mint a katonatiszt.

Mert az eltartottak arra szavaznak, aki azt mondja, lesz itt még tizenharmadik havi kolbászból font, aranyflitterrel bevont kerítés. Érdekszövetség ez a javából, mégpedig az aktív adófizetők ellen.

A mostani magyar politikus már nem fog megváltozni. Mindegyik azt akarja, ha sokat költhetne az ő inaktív népére és kedves barátaira. Ezért az égig emeli az adókat és úgy eladósítja az országot, hogy azt még az ükunokáink is nyögni fogják.

Mivel ez a játék a mi zsebünkre megy, gátat kell szabnunk a magyar politikus pénzszórási és pénzbehajtási mániájának.