Pöffeszkedsz az X6-osban, az élet császárának képzeled magad. Az éjszakai dorbézolás még nyomja a fejed, de a reggeli kokszcsík majd helyretesz. Délelőtt tizenegyre begurulsz a kedvenc bárodba, és egész nap ott lopod a napot. Élsz mint Marcika Hevesen, a mi pénzünkből.

Azt hiszed kurva rafkós vagy, holott egy kibaszott tolvaj csak, aki ráment az ÁFA-ra, és abból okosít. Lopod a közpénzt, többtucat szereplős cégláncolaton keresztül lopsz meg bennünket, és tünteted el a százmilliókat, meg a milliárdokat.

A mi pénzünket.

Ízlésed nulla, apádnak se volt, amikor anyádra ráment. Az X6-osban kurva nagy Dolce Gabbanában feszítesz, kopasz fejeden ez az egyetlen értékelhető cucc. Nyakadban pitbullánc, karodon POLICE, jobbodon a szolárium gyöngye, Szyndyke pucsít szilikonos szopósszájjal, ölében a fején masnizott mindent összeszaró öleb. A némber azt hiszi, valami menő vállalkozó forma vagy, holott csak egy tolvaj a csávója.

Életvitelszerűen lopod tőlünk a pénzt. Mi tanulunk, gürizünk, adót fizetünk és gyereket nevelünk, építjük a karrierünket, te meg csak lopod a napot és a pénzt. Ha az egyik cégháló bebukik, hát okosítasz búzát, repcét meg 'forgót a másik vonalon, vagy elektronikát románból. Megutaztatod a szajrét, lépteted ide-oda, aztán már igényled is vissza a százmilliókat.

Aztán meg szórod a feketepénzt számolatlanul: a koksz, Szyndyke, a némber implantátumai, a pöffeszkedő hatalmas autó, az életforma sokba van, és egy percet nem dolgoztál érte becsülettel, egy forint adót nem fizettél vissza belőle. Mert ugye a luxuscuccaidat is az osztrákoktól szerzed be.

Egy este elbaszol másfél milliót a helyi pókerklubban: ami könnyen jött, az könnyen is megy.  Túl egyszerű életet biztosít neked a Magyar Állam, ÁFA-csaló fuxosgeci!

De egyszer biztosan megfizetsz!