A kormánynak mindegy, hogy hányszor megyünk ki az utcára tízezrével. Továbbra is cinikusan röhögnek az arcunkba. „Aki a NAV-ot támadja, az az egészségügyet és az oktatást veszélyezteti.” Mondja a miniszter, aki nem volt képes egy év alatt arra, hogy érdemben átvilágítsa az adóhatóságot, és az általa benyújtott költségvetésben rekord alacsony az oktatásra és az egészségügyre fordítandó források aránya. Nem tudjuk fejünket leszegve elviselni tovább ezeket az arcátlanságokat, és már gunyorosan sem lehet rajtuk röhögni. A tömeg szelíd erejéből nem értenek. A tettek ideje jött el.

Célunk, hogy visszaállítsuk az adóhatóság becsületét, hogy jó lelkiismerettel lehessen adózni az országban. Ehhez a NAV átvilágítása szükséges, és a korrupció gyanújába keveredett NAV-osok távozása. Fokoznunk kell a nyomást az adóhatósági vezetőkön, a mögöttük álló oligarchákon, és a gyáva politikusokon. Milyen miniszter az, aki nem meri az alá rendelt szervezet vezetőjét számon kérni? Minél tovább védi a védhetetlent, annál inkább magára húzza a botrányt. Az adóhatóságon való tömeges kérdezgetés:"Le mondott-e már Vida Ildikó?" , és a telefonos ügyfélszolgálaton érdeklődés csak egy lépés a sok közül. Érezniük kell az adófizetők folyamatos törődését. Ott leszünk folyamatosan és nem tágítunk, amíg nincs érdemi elmozdulás.

A tüntetések és a nyomásgyakorlás csupán a kezdet. Közösségekbe kell szerveződnünk kocsmákban, munkahelyeken az interneten. Közösségként képesek vagyunk a közélet befolyásolására. Nem hagyjuk, hogy a fejünk fölött eljátsszák az ország jövőjét, mert a mi zsebünkre megy a játék. Amíg mi fizetünk adót, addig a miniszter minket szolgál, és nem az oligarchák behajtó szervezetének mocskos titkaihoz falaz. Lépnünk kell közösen, vagy eltaposnak egyenként.