/vendégszerzőnk Ugri írása/ 

„Az a jó adó, amit valaki más fizet be” – idézte a kormányfő a népi bölcsességet nemrég, a szokásos péntek reggeli rádiómonológjában. Ezzel arra utalt, hogy senki sem örül annak, ha adót kell fizetnie. Eddig rendben is volnánk. De.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a kormány egyetlen eszközt ismer a költségvetés egyensúlyban tartására: az ilyen-olyan (külön)adók kivetése, meghosszabbítása vagy megspékelése. Vagy az adófizetők privát megtakarításainak lenyúlása. Hello polgárok! Megjöttek Geréb-ék.

Érdekes módon, a net-adó kapcsán sikerült a miniszterelnöknek is megfogalmaznia, hogy ez mit vált ki az emberekből: ez egy „félelmeket előhívó vízió” volt. Majd amikor kijelentette, hogy ebben a formában a távközlési adó kiterjesztését nem lehet bevezetni, indoklásképpen hozzátette: hát hiszen „az emberekkel közösen kormányozunk”. És itt hangzott el az is, hogy „nichts, ugri-bugri” – mármint hogy nem kell ugrálni, nem lesz net-adó.
Legutóbb pedig azt találta mondani, hogy „ha majd a tüntetők megtalálják a helyes hangfekvést, akkor lehet velük beszélgetni”. (Handelsblatt interjú, 2014. november 24.)

Attól tartok, a tüntetők nem fognak énektanárhoz járni és „lage-t” változtatni.
Túl régóta tart az a műsor, amelynek lényege, hogy a lakosság nagyobbik része csak álmodhat arról, hogy jobb lesz az élete. Szinte minden kormány ígért már mindent, de azt látjuk, hogy jobban teljesíteni csak az tud ebben az országban, akinek engedik, aki közel van a húsos fazékhoz. „Merjünk nagyot álmodni” – hát a fiúk a rendszer tetején mertek.

Mostanában kiderült, hogy országunkban súlyos probléma a korrupció – na persze, ezt csak a külföldi kibicek állítják.
Sajnos, az a rossz hír, hogy a korrupció nem mai keletű és nemcsak a felső tízezer kiváltsága. A munkavállalók – igaz kényszerből – szintén részesei ennek. Arra gondolok, hogy régóta működik az a hallgatólagos megállapodás, miszerint a munkaadó alacsony bejelentett bért fizet és a többit az alkalmazott zsebbe kapja. Ez ugyebár mindkét fél részéről adócsalás. Csak becslések lehetnek arról, hogy éves szinten mekkora összeg nem kerül be az állami kasszába, de erős a gyanúm, hogy ez az összeg ezres nagyságrendű, milliárdokban. Vagyis hazugságban élünk, nem kevesen, sokan.

De az elmúlt 20-30 évben egy kormány sem merte felvállalni, hogy tisztába tegye ezt a kérdést. Ahhoz gondolkozni kellene, konszenzust kialakítani és felvállalni a konfliktusokat és a népszerűtlen lépésekkel járó szavazatvesztést.

Például csökkenteni lehetne a munkáltatói járulékokat és amnesztiát biztosítani azoknak, akik beismerik, hogy zsebbe kaptak vagy fizettek béreket.
Viszont utána vasszigorral kellene üldözni azokat, akik a mindenkire vonatkozó adókötelezettségeket kicselezik, azaz feketén foglalkoztatnak.
És akkor lehetne üzenni, hogy „nix ugri-bugri”.